
Fortepiano néven egy egyedi és különleges formáció jelentkezett be a már eddig is színes zenei világot felmutató hazai rock színtérre az 5 tételes - 3 magyar és 2 angol nyelvű dalt tartalmazó - 25 perces minialbumával. A kreatív közösséget hárman alkotják: Barcsik Vali (A kis herceg, Hét vezér rockopera, Napoleon Boulevard, Solaris Fusion, Szentpéteri Csilla) zeneszerző, szövegíró, hangszerelő, énekes, Bucsi Annamária operaénekesnő, szoprán, és Tost-Nagy Péter (Classica, Griff, A kis herceg, Hét vezér rockopera) gitáros, hangmérnök, az angol nyelvű dalszövegek írója.
A trió dalai leginkább a szimfonikus rockot kedvelőknél találhatnak be leghamarabb, de bárki, aki nyitott a különböző zenei világok találkozására egy minőségi (és talán szokatlan) produkció keretén belül, nagyon hamar újabb kedvencet avathat.

Öndefinícióként az alábbi jellemzéssel szolgálnak:
“Zenénk a szimfonikus rock világában mozog, ahol a klasszikus és modern hangzásvilág különleges harmóniát alkot. Dallamaink érzelmekkel teli történeteket mesélnek el, legyen szó erőteljes, progresszív témákról vagy finoman árnyalt, lírai kompozíciókról.”
A két teljesen különböző magasságú és karakterű énekhang teszi különlegessé az egyébként is érdekes, gyakran szokatlan dallamokat - a zenei fő vonal a fortepiano, míg a fortissimo inkább a metal felé húz, a pianissimo pedig a lágyabb “stílust” képviseli.
A dalokból orchestral változat is készül, ezek kifejezetten klasszikus hangszerelést és esetenként plusz dallamokat kapnak.

És, hogy konkrétan miért is ilyen ez a zenei világ, arról Vali rövid ajánlójából tudhatjuk meg a legfontosabbakat:
"Szeretem a végleteket. A Fortepiano a szinte hallhatatlantól, az őrült hangerőig tart. A teljes csöndtől az erőteljes szürrealitásig szól. Szeretek a végletek között középen lenni. Ez egy Más-Világ.”
Dallista:
1. Mélysötét
2. Másik világ
3. Summer (Fortissimo - Endless Storm)
4. Eltűnő szavak
5. Alice