Megjelent az idei év abszolút meglepetés debütje, a Tari Szabolcs vezette FROM THE SKY első albuma

„Ez a dal hivatott bemutatni az érzelmesebb oldalát a bennem vívódó sötét gondolatoknak. A teljes albumon (ami még idén ősszel várható) különböző emóciók ütköznek egymással, bár az igazat megvallva, mindegyik csupán a szomorúság eltérő fajtáit vonultatja fel. Amíg a többség mondhatni hurrikánként csap le – grooveokkal, blast beatekkel – addig az olyan dalok, mint a ’LIBRA’ inkább a romantikusabb énembe engednek bepillantást. Hangszereléséből adódóan nem válik klasszikus értelembe vett rock balladává, de úgy hiszem, az élő változata súlyosabb lesz, majd elválik idővel. A szövege rendkívül személyes; egy számomra rettenetesen nehezen feldolgozható veszteségről szól, ami miatt mély depresszióba zuhantam hosszú időre. E sötétség határozta meg az éjjeleimet és nappalaimat, csak ez a gondolat járt a fejemben... és mindez végül évekig húzódott... Ezért a saját gyógyulásom érdekében eldöntöttem, hogy kimondom azokat a szavakat, amik mérgezik az elmém és a létezésem, így elindítottam a saját mentálhigiénés programom, és megírtam a bemutatkozó album dalait. Ezért is a ’LIBRA’ az egyik legalapvetőbb etűdje a gyűjteménynek, mert képes nagyon tisztán, érthetően reprezentálni mindazt, amit mondandóban át szeretnék adni a nagyérdeműnek. Hiszek benne, hogy más is képes lehet ezáltal a gyógyulás útjára lépni. Így nem maradt más hátra, minthogy kinyisd a szíved, és beengedd az első kislemez dalt átlengő szomorúságot.”

„Mondd, te meddig mennél el, hogy megmentsd a kapcsolatotokat? Hajlandó volnál feladni a szokásaidat és az egódat? Számomra, ha valakit ki tudok tüntetni „az egyetlen” címmel, a válasz teljesen egyértelmű: Igen, főleg ha a kapcsolat egészséges egyensúlyon alapszik. Talán naiv vagyok, de ha egyszer felvérteződtem a szerelem erejével, úgy érzem, hogy képes vagyok hegyeket megmozgatni, vízen járni, minden egyes csillagot lehozni az égboltról, és akár a világ végéig is elmenni, hogy a kapcsolatunk fennmaradhasson. Tudom, hogy a hétköznapjaink eseményei eltérő hatással lehetnek ránk, és sokszor nagyon nehézzé válik megőrizni azt a bizonyos tüzet, de emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy miért is vagyunk együtt. Mindezek ellenére néha még a nemes szándéktól vezérelt cselekedeteink is a hullámok habjaiba veszhetnek, ezáltal pedig egy magányos, szomorú zarándokút veheti kezdetét. Erről szól a 'Finisterra'. El kell tudni menni a végsőkig, egyensúlyozva az érzelmeink által kreált szakadék szélén, és ha kell, az elménket nyugtatva mantrázhatjuk magunknak, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, és talán mégis maga az utazás volt a fontosabb, mintsem az elérni kívánt célok... és bár tudom, hogy mindez már a múlt ködébe veszett, azért még néha álmodom róluk...”

„Kétségtelenül a felismerés pillanata volt ez. Nem kaptam levegőt, hirtelen teljesen összeomlott a világom, egyik napról a másikra megszűnt létezni mindaz, amiben korábban hittem. Felesleges áldozatokat hoztam azért, hogy szembesíthessem magam a valósággal: nincs karrier, nincs párkapcsolat, nincs zenekar. Rendkívül nehezen dolgoztam fel ezt az időszakot, ennek az első lenyomata egyébként a Miserium búcsúdala, a 100,000 Light-Years volt, de sajnos nem bizonyult elegendőnek a vele járó terápia. (A szemfülesebbek észrevehetnek egyébként több utalást is a Libera Me dalszövegében a korábbi bandám munkásságából). Az egyik magányos éjszakámon a konyhakövön fekve hallgattam Samuel Barber Agnus Dei című kórusművét, és éreztem, ahogy szépen, fokozatosan feloldozza a lelkem a terhek alól (ezért kapta a dal a Libera Me címet). Annyira mindenképpen elegendő volt, hogy aznap este el tudjak aludni, de másnapra sikerült a fejem is kitisztítania, és rámutatott, hogy ideje kiírnom magamból a fájdalmaimat. Bár ezzel az érzéssel még egy darabig nem tudtam azonosulni, de szerencsémre ekkortájt keresett meg a Slowmesh zenekar, hogy legyek az ’Isolate’ című új lemezük producere. Áradt belőlük a pozitív energia, ez pedig elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy összeszedjem és rendszerezzem a gondolataimat, és hogy végre tiszta lappal egy új fejezetet nyithassak az életemben. A ’REX’ cím arra utal, hogy bárki, aki meghallgatja az anyagot, a királyává válhat e kárhozat örvénynek, amit tíz dalban mutatunk be. Ezt a romokra épült „királyságot” a borítókép hangulata is rendkívül hatásosan tükrözi, amiért örök hálával tartozom Kóródi Tamásnak! Egy nap pedig remélem, hogy meg tudok majd bocsátani az életnek mindazért, ami történt, és saját magamnak is, amiért nem ismertem fel időben a kialakult helyzetet.”

„Az utolsó fény kihunyásakor született, és vált írmagjává minden sötétségnek a szívemben. Amiért évek óta csak hálni jár belém a lélek, az itt megtestesül, és azóta is belülről pusztít, még ha a mértéke le is lassult már. Bár úgy tartják, hogy a legszomorúbb történeteket nem kell elmesélni, mégis azt hiszem, hogy jobb kimondani a szavakat, mintsem teljesen megsemmisülni a súlyuk alatt. A Lacrimosa (síró, sirató) a Requiem (gyászmise) Dies Irae (harag napja) szakaszának egyik kiegészítő tétele. A spanyol La Crimosa kifejezés fogott meg leginkább, aminek megközelítőleg a jelentése az, amikor a lélek sír. Ezzel pedig fel is ült szépen a királyságom trónjára, és hosszú ideig terápiás jelleggel ürítette belőlem a fájdalmat, hogy megkezdődhessen szívem befagyasztása a sarkvidéki szelekben. De ez már egy másik történet...”