Pennhurst: minden héten újabb szöveges videót mutatnak be, saját szavaikkal mesélnek a bemutatkozó album dalairól

"A mai dal az egyéni felelősségvállalásra hívja fel a figyelmet úgy, hogy feltesz globálisan egy kérdést. Volt-e valaha béke az emberek között? A választ mindenki tudja (sajnos), és nem kell messzire menni, sem térben sem időben ahhoz, hogy lássuk mit tudunk okozni egymásnak. Márpedig ezt a világot mi teremtjük magunk köré, ha elhisszük, hogy kívülálló nézői vagyunk az eseményeknek, nem lesz változás."

"Viselkedésünket, tetteinket úgynevezett szerepszemélyiségeink határozzák meg. Sokszor szerepeinket külső nyomásnak engedelmeskedve alakítjuk, attitűdünk a velünk szemben támasztott elvárásoknak igyekszik megfelelni, szemben valódi vágyainkkal, érzéseinkkel. álarcot le, elő valódi önmagunk!"

"Kiskorunkban akkor tudunk hinni magunkban, és lesz önbizalmunk ha hisznek bennünk. Ha valakinek ez kimarad vagy sérül ebben az életszakaszban akkor felnőtt fejjel kell megtanulni hinni magában, rátalálni a belső erőre. A dal mondanivalója, hogy az életünkben egy ponton túl, a mi felelősségünk az, hogy hova jutunk, kik leszünk, mit teszünk."

"Empátiát tanúsítani embertársaink iránt sajnos szinte lehetetlen feladat mindaddig, míg legalább egyszer meg nem éltük azt, amit ők is megéltek már. Közömbösek vagyunk, míg nem saját sorsunkat éri valamilyen csapás, mely akár észhez is téríthet bennünket, rávezetve az útra, hogy jobbá tegyük azt, amit végül is mi tettünk tönkre."

"Sokak életében van egy pillanat amikor összedől mindaz amit stabilnak gondolt. Akár egy haláleset, egy katasztrófa, egy baleset, de lehet ez egy szakítás, egy barátság vége, bármi, ami felborítja az addigi megingathatatlannak tűnő életünket. Akkor amikor ez megtörténik velünk, a legsebezhetőbb, legfájdalmasabb, legmélyebb ponton ismejük meg, hogy valójában kik is vagyunk. Van akinek jön ez a megmérettetés, van akinek nem."

"Az emberi psziché rendelkezik egyfajta "főnix-természettel". Akárhány -látszólag- megsemmisítő csapás súlyt le rá, végül mindig talpra áll, folytatva keserves útját. Minden újjászületésünk a megtisztulás ígéretét hordozza."

"Az egocentrikus világkép. Tévképzetünk, hogy itt minden értünk van, értünk létezik. Valójában környezetünk azon munkálkodik, hogy lesöpörjön bennünket a Föld felszínéről."

"Sokan mindent megadnának földi jólétükért cserébe. Mindent. Nem számít az ár. Akkor se, ha talán meg sem éri. Hogy végül rájönnek-e erre? Legyen az ő bajuk."